 DDR-blog |
|
Az egykorvolt Német Demokratikus Köztársaság élete, halála, mindennapjai.
Akinek valamilyen élménye, emléke kötődik az NDK-hoz, ossza meg bátran!
ddr.blog@citromail.hu
|
DDR-blog |
|
Massimo Furlan mint Jürgen Sparwasser - Egy mindenkiért
Még időben szólunk, vasárnap este nyolckor a hamburgi Millerntor Stadionban, az Internationales Sommerfestival Hamburg és az FC St. Pauli közös rendezvényén a híres olasz performer (és színházi rendező, továbbá képzőművész), Massimo Furlan előadja Jürgen Sparwasser szerepét az NSZK-NDK 0:1 című drámából, melynek ősbemutatója 1974. június 22-én este volt ugyanebben a városban...
Ugyanebben a városban, de máshol, a Volkspark Stadionban, a HSV pályáján, ami időközben olyan változáson ment keresztül (lebontották, s kilencven fokban elforgatva a helyére felépült a hatalmas HSH Nordbank Arena), hogy már nincs az a színielőadás, ami megtöltené...
Arról van tehát szó, hogy Massimo Furlan újrajátssza a mondott dráma (világbajnoki labdarúgó-mérkőzés) abszolút hőse, a győztes gól szerzője, az egyetlen mozdulattól sporttörténeti legendává nemesedő Jürgen Sparwasser szerepét. Egy szál egyedül, játékostársak, bíró, de legfőként labda nélkül...
Álljunk meg egy pillanatra, s képzeljük el, az FC Magdeburg csatára kijön a játékoskijáróból, meghallgatja - az erősen egy mozgalmi dalra emlékeztető - keletnémet himnuszt, tesz pár rugózó mozdulatot, majd jön még egy, "a" német himnusz, s felhördül a közönség. Amely - bármennyire is híres és rangos kulturális esemény Hamburg nyári fesztiválja - nyilván nem lesz olyan nagyszámú, mint 35 éve. Noha a belépők roppant baráti árfekvésben, 6 euróért, egy meccs árának hatodáért, tizedéért érhetők el. S ezért még egy nagyobbacska, előadás után hazavihető zsebrádió is jár, aminek az egyik csatornáján a korabeli NDK-s, másikon logikusan az NSZK-s kommentár hallgatható. Amire ugye rá is van utalva a néző, hiszen a látvány - dramaturgiailag legalábbis - mérsékelten eligazító erejű, inkább afféle kosztümös kortárs táncnak tűnik első látásra. Képzeljék tovább: Sparwasser fut, megáll, néz, visszafut, örül - Massimo Furlan előadásának lényege, hogy egy az egyben kopizza le 90 percnyi mozgását, különös tekintettel persze az "évszázad góljára". Amire konkrétan a 77. percig kell várni.
Lenne pár ötletünk, hogy kivel tehetné meg ugyanezt, hirtelen Zinédine Zidane 2006-os vb-döntőjére, vagy II. Lajos úszására gondolunk a mohácsi kieséses meccs után. Efféle gondolatokkal persze távolról sem vagyunk egyedül, a világhálón jelentős terjedelmet kap (képben és szövegben egyaránt) a Furlanhoz címzett ajánlatok tömege. De neki zenélünk, Beethovennek? Hiszen távolról sem ma kezdte ő e műfajt, a privátban neves színházi rendező-performerként előadta már Michel Platinit, Zbigniew Bonieket és Hans Kranklt is. Futballhoz kevésbé konyító, ám a színházért (és általában a kultúráért) élő-haló olvasóink kedvéért ezt nagyvonalúan úgy fordíthatnánk le, mintha Furlan a trójai háborúból Hektort, Odüsszeuszt és Achillest is eljátszotta volna. Az UEFA mai elnökét, Platinit az 1982-es labdarúgó-vb Franciaország- NSZK-mérkőzésén ábrázolja például. Vélhetően amúgy is ő lehet az 1965-ös születésű svájci-olasz előadó kedvence, hiszen így vall a Numéro 10 című előadásról: "Platini - nekem ő a par excellence művész, aki a játékot irányítja, ő a koreográfus, aki kezében tartja a szálakat és meghatározza a játék menetét. Ebből a szempontból Platini heroikus és mitikus figura, akivel szívesen azonosultam, annál is inkább, mert neki is olasz gyökerei vannak. Úgy alkottam meg a darabot, mint egy koreográfiát, Platini nekiindulásaival, rúgásaival, labdavezetéseivel, eséseivel és reklamáló gesztusaival. Nem hiányozhatott a tragikus vég sem: Battiston ütközött Tony Schumacher kapussal, otthagyta néhány fogát és öntudatlanul fekve maradt." Majd szerényen hozzáteszi: "Egy nagyszerű darab!" Mint jeleztük: Battiston és Schumacher nélkül.
A nagyszerű lengyel Boniek ugyancsak az 1982-es vébén vitézkedett, mind a három gólt ő lőtte a belgáknak. A Córdobai csoda pedig akkor esett, amikor a 1978-as, Argentínában rendezett világbajnokságon Hans Krankl vezérletével az osztrákok 3:2-re legyőzték a világbajnoki címvédő NSZK-t. Ez az előadás a tavalyi foci Európa-bajnokság "félhivatalos" megnyitójául is szolgált, amúgy a Wiener Festwochen részeként. Miből tényleg arra következtethetünk, hogy a mester felkérésre dolgozik. Így jött létre a Sparwasser-szám is, az első előadás pont június 22-én volt tavaly Halléban, a Theater der Welt fesztiválon.
Mindazonáltal Furlan gyermekkori álmai(nk) közül nem csak a futballt viszi színre; volt ő már Superman is. Most pedig gőzerővel készül az 1973-as Eurovíziós Dalfesztivál tökéletes reprodukciójára.
Önök pedig, ha a hétvégén tényleg Hamburgban járnak, ki ne hagyják Európa tán legrangosabb kritérium (háztömb körüli) versenyét se, bár az már egy másik bicikli..."
Kerekes-Kovács János, Magyar Narancs, 2009./XXXIV., augusztus 20.
A lényeg, hogy az NDK Chilével 1-1-es döntetlent ért el, így a második csoportkör után második helyen végzett, a csoportelső, NSZK után. Igaz, a harmadik helyen álló Chilének gólkülönbség alapján még volt esélye továbbjutni, de amikor június 22-én, a délutáni találkozón Ausztráliával csak 0:0-át ért el, azzal már eldőlt: a csoportból a két továbbjutó a két Németország lesz. Így az aznap esti mérkőzésnek nem is volt nagy tétje, legfeljebb a csoportelsőség, de az is csak matematikailag.
Az esti mérkőzés tétje azonban ennél mégiscsak több volt - hiszen a Német Demokratikus Köztársaság tizenegye a Német Szövetségi Köztársaságéval, a DDR a BRD-vel játszott, "Deutschland gegen Ostzone". Mintha két testvér huszinharminc éve szóba se állna a másikkal, és egyszer csak szemben találnák magukat egymással. Nem csoda, ha enek a mérkőzésnek mindkét oldalon megvolt a maga politikai vonzata is. Igaz, két évvel azelőtt, a müncheni olimpián már találkozott a két csapat, és ott az NDK már megverte az NSZK-t. De ugyebár az olimpiai válogatott az más téma. Igaz, akkoriban még nem korosztályos alapon működött, de az NSZK akkor sem a Nationalelffel állt ki, míg az NDK - csak félig-meddig szabályszerűen - a rendes válogatottat vitte. Még a szövetségi kapitány is Georg Buschner volt, akárcsak '74-ben. Így ez az eredmény nem is volt még akkora meglepetés, és rangban sem jelentett annyit, mint egy világbajnoki mérkőzés.
Tehát június 22-én, este hét órakor a két csapat sokásos mezükben: a hazai nyugatiak fehér-feketében, a vendég keletiek kék-fehérben pályára léptek a hamburgi Volksparkstadion gyepén. Előtte az öltözőben természetesen mindkét csapat megkapta a fejtágítást: ezt a mérkőzést márcsak méltóságból is mindenképpen meg kell nyerni. Az NDK-nak be kellet bizonyítania, hogy mint annyi mindenben (sem), most már labdarúgásban is elérte az NSZK színvonalát. Míg a nyugatnémet csapaton talán még nagyobb is volt a nyomás: nem szabad szégyenben maradni, főleg hazai pályán. Talán ez volt az első alkalom, hogy a két német himnuszt egy helyen, egy időben (vagyis közvetlenül egymás után) játsszák el. A kor leghíresebb játékvezetője, az uruguayi Ramón Barreto pedig belefújt a sípjába.
Maga a mérkőzés ennek ellenére nem volt túl aktív. Inkább csak erőlködött a két csapat egymással. Leszámítva a világklasszisokkal teletüzdelt nyugatnémet csapat (Berti Vogts, Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeneß, a kapuban pedig Sepp Maier) sorozatosan kihagyott ziccereit. A DDR játékosai inkább otthon voltak népszerűek, elsősorban Jürgen Croy kapus - főleg, hogy Rüdiger Pommerenke és Joachim Streich a cserepadra kerültek. Ám kék mezben játszott az akkor huszonhat esztendős Jürgen Sparwasser is, az 1. FC Magdeburg csatára is. A mérkőzés egyetlen gólja is az ő nevéhez fűződik: a második félidő közepe táján, a 77. percben egy középre beadott labda Sparwasser lába elé került, aki két védő és a kapus között a hálóba is bombázta azt. Ez a gól volt az NDK futballtörténetének máig legnagyobb eseménye.
Hogy ezután mi volt, már nem kell ecsetelni: az NDK csoportelsőként továbbjutott, majd a második forduló A csoportjában Brazíliától, majd Hollandiától is kikapott, csak Argentinával sikerült egy szegényes 1-1-et kiharcolnia, hatperces vezetéssel. Míg az NSZK a B csoportban vert mindenkit, majd a döntőben Hollandiát is. Így Nyugat-Németország válogatottja megnyerte a saját rendezésű focivébét. Az NDK tehát a későbbi világbajnokot, a világ legjobb csapatát verte - ami tényleg minden meccsét megnyerte. Kivéve azt az egyet.
Ennek az eseménynek az apropóját az adja, hogy nemrég volt már 35(!) éve mindennek.
(Még hátra a képek beszúrása, illetve egyéb csiszolgatások.)
Hiába, az NDK-ból manapság már csak ritkán érkeznek hírek. A történelem mindig változik, de a DDR már kitörölhetetlenül bele van nyomva a lapjaiba. Az évszázad meccse is mintha csak tegnap lett volna. Mert bizony, az NDK-nak is megvolt fennállásának legemlékezetesebb labdarúgó-mérkőzése. Ami a magyaroknak a 6:3, abból a keletnémeteknek csak 1:0 jutott - de akkor ők nem is Európa túlvégében győzedelmeskedtek, hanem gyakorlatilag saját hazájuk másik felében.
Az NDK kékmezesei, akik magukat a barátságos mérkőzések világbajnokának (Weltmeister in Freundschaftsspielen) nevezték, valódi FIFA-világbajnokságra csak egyszer jutott ki: 1974-ben. Csoportelsősége 6 mérkőzésből 5 győzelemmel nem is lehetett kétséges. (Egyedül Romániától kaptak ki Bukarestben 1:0-ra, de a visszavágón fordítottak, Finnországot és Albániát pedig csont nélkül küldték haza.) Ez a sikersorozat persze nem volt meglepetés, hiszen az NDK már az 1972-es müncheni olimpiáról is elhozta labdarúgásból a bronzérmet. Akkor már bebizonyosodott: a nyugatnémet pálya inspirálja a keleti fiúkat.
A világbajnoksági selejtezők diadalának a pártállam sport- és állami vezetői is rendkívül örültek - volna. Volna, ha azt a világbajnokságot az olimpia után ismét nem a keletnémet népi demokrácia fő ellenségénél, a "másik Németországban": a Német Szövetségi Köztársaságban rendezték volna. Nem csak mert féltek volna egy-egy kerettag disszidálásától (amire végül nem került sor), hanem egyáltalán politikailag furcsa szituáció volt két éven belül másodszor is vendégségbe menni egy gyakorlatilag ellenséges országba, amellyel még csak hivatalosan el sem ismerték egymás létezését.
A helyzetre még egy lapáttal tett az is, hogy az NDK az 1-es csoportba került - magával az NSZK-val, Chilével és Ausztráliával egyetemben. Ezek közül a legutóbbi hordozta magában a legkisebb politikai konflikust. Chile már annál inkább problémát jelentett: ugyebár alig egy évvel korábban, 1973 szeptemberében zajlott le a chilei puccs, melynek során Pinochet tábornok - amerikai és brit segítséggel - brutális és véres eszközökkel megdöntötte a demokratikusan megválasztott baloldali kormányt, Allende elnököt pedig kivégezték, sokakkal együtt. Így Chile rövid úton a keleti blokk ellensége lett. Erre a világbajnokságra is úgy jutott ki, hogy a Szovjetunióval kellett volna ki-ki meccset játszania, de amazok - érthető módon - nem voltak hajlandóak abban a santiagoi Chilei Nemzeti Stadionban pályára lépni, ami két hónappal azelőtt még kínzások és kivégzések színhelyéül szolgált. Így az NDK-nak a szovjetek helyett is meg kellett a világbajnokságon mutatnia, mit tud a Béketábor.
A Chile-NDK mérkőzést még az is tovább bonyolította, hogy éppen a világtorna legproblémásabb színhelyén: Nyugat-Berlinben került megrendezésre. De mindezekkel együtt sem erre a mérkőzésre készültek legjobban az NDK focistái, edzői, politikusai és dolgozói.
Ennyi elég volt mára, folyt. köv.
Forrás: leginkább Wikipedia, meg innen-onnan
Nyitásnak álljon itt eme dal, mely az FDJ (Freie Deutsche Jugend, az ottani KISZ) és az NDK pol-beat-kultúrájának talán legismertebb indulója. Előadója pedig az Oktoberklub nevű formáció, mely a wikipedia szerint majd' negyedszázadig működött, majd' negyedszáz taggal. A pol-beat műfaj célja ugyebár az volt, hogy a nyugati beatzene (majd a vasfüggönyön túli világ) iránt egyre élénkebben érdeklődő ifjúság figyelmét helyes mederbe tereljék - egyúttal a hatalom egy újfajta hangnemmel és érzékenységgel, forduljon a fiatalok felé.
"Mondd meg, hogy hol állsz és melyik útra lépsz?" Hallgassuk.
Das Zentralkomitee der
Sozialistischen Einheitspartei Deutschlands
grüßt der Arbeiter der
Deutschen Demokratischen Republik!
Tehát az NSZEP KB köszönti az NDK dolgozóit. Ugyanígy köszönt ez a blog is minden idetévedőt, látodatót, DDR-mániást, vagy csak simán érdeklődőt, tudásra szomjazót vagy egyszerűen nosztalgiázni vágyót!
A blog célja - mint a leírásból is kiderülhetett - emléket állítani egy ma már nem létező országnak. Ideértve az NDK vezetőit, szervezeteit, ünnepeit, termékeit, vicceit, mindennapjait, polgárait. Aki ezen emlékek feltárásában segíteni akar, az csak küldje el saját emékeit, javaslatait vagy szerzeményeit a fenti címre, vagy jelentkezzen társszerzőnek!
A blog egyelőre tesztállapotban leledzik, tehát még van hová fejlődni. Termésetesen ez ügyben is várok javaslatokat! Aki meg ért ezekhez az újfajta blogsablonokhoz html-ileg, azokat meg külön várom! Köszönöm.
A sikeres indulás és működés reményében
Es lebe die DDR!
